Lovas életünk vergődik.
Gazda a Lovával
A vállon felül gyenge, megszállottak (magamat is közéjük sorolom) tartják életben. Az év 365 napján gondoskodnak lovaikról, melyeket családtagnak tekintenek. Pénzt, időt, energiát áldoznak a lóért, de nem mártírok. Szeretettel, belső késztetésből teszik, örömöt találnak benne. Ha meghívják őket egy rendezvényre lovaikkal, fogataikkal hogy emeljék annak fényét szívesen eleget tesznek a felkérésnek. Amikor el kellene ismerni fáradozásukat, akkor a nagy pénzt felmarkoló énekesek, zenészek, sztárnak kikiáltott gyüttmentek mögött ácsorogva reménykednek, hogy talán a benzinpénzt megkapják.
Akik szolgáltatnak lovaikkal lovardában vagy terepen, látják, hogy képesség szempontjából milyen gyenge lovasállomány jelenik meg. Nincs kitartás a lovaglás megtanulására, nincs bátorság a kritikus helyzetek megoldására. Elég, ha egy ló egyszer megugrik, vagy egy kerekhátú, alacsony marú lovon a helytelen üléstől félrefordul a nyereg, a lovas ezzel rövid pályafutását az adott istállónál már be is fejezte.
Ahol előjegyzéses alapon működtetik az istállót, és a lovas számára meghatározott napon és időpontban a ló fenn van tartva, sok esetben el sem jön a lovas, sőt még annyi fáradságot sem vesz, hogy telefonon lemondja. Várt rá egy ló, egy oktató meg még néhány lovas páros, akik ezért fél óra késéssel, nélküle indultak terepre. Legközelebb egy valami közbejöttel azt hiszi a dolog elintézettnek tekintendő. Személyes tapasztalatom volt az, amikor egy hét végére feliratkozott 7 lovasból 5-nek közbejött valami.
Az illem sajnos nem tantárgy az istállókban, az illemtelen szülő pedig ez ügyben semmi pozitívot nem tud továbbadni gyermekének. Az olyan szülő pedig, aki gyerekek lovagoltatásakor a karámban segítőként a saját gyerekét kötőfékszáron 35 éves férjként nem tudja körbevezetni, mit adhatott genetikailag a gyerekének, hogy abból én lovast neveljek? Semmit. Ahogy régen a szabómesterek mondták: Hozott anyagból dolgozom!?
Ez érvényes a lovas szolgáltatókra is, akik kénytelenek tudomásul venni azt, hogy a létért való küzdelemben Darwin elmélete szerint minden fajnál létrejön a természetes kiválogatódás de az embernél nem.
Az eddig leírtak, és az ez utáni 12 pont mely akár egy istállónál ki is függeszthető, talán túlságosan keményen van megfogalmazva. Az elkeseredés és a remény viaskodásából született. Lovasoknak íródott, nem üvegházban mimózákat gondozgató apácáknak.
Aki benne él, meg fogja érteni.